Apáthy Endre

Apáthy Endre a kajak-kenu sportág 37. Arany Érdemérem kitüntetettje, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) 2023. évi őszi közgyűlésén kapta meg az elismerést.

Az akkor elhangzott méltatás szerint már 30 éve, hogy 1993 őszén megjelent a Margitszigeten az akkoriban is eredményes, de nem könnyű sorsú magyar kajak-kenu sport egyik ikonikus egyesületénél, a Szilárdi Katalin vezette Építőknél, és felajánlotta segítségét. Nem csak anyagi, hanem erkölcsi, baráti támogatását. És ez így van azóta is…

A jelleméből fakad. Hídépítő. Genetikai örökség, generációkon átívelő. Már az édesapja is hidat építő mérnök volt, és ma pedig már a fia gondozza az örökséget. Figyelme mindenre kiterjed. Nem keresi az ellentmondást, hanem felismeri és feloldja. Az élet sokszor nem kímélte, de a legnehezebb időkben is optimista maradt, mindent megoldott. Mindig tudta azt is, hogy kinek kell támogatás. Nem a csillogás, hanem a szükség, a tehetség felismerése, a szorgalom vezérelte tetteit. 

Nem csak olimpiai bajnokok köszönhetik, hogy mögöttük állt, hanem fiatal tehetségek, és a civil életben a legszegényebbek, a magukra maradtak közül is sokan. Nem büszkélkedik ezekkel, számára ez természetes.

A magyar kajak-kenu sport évtizedek óta számít bölcsességére, önzetlen segítségére. Élünk belőle és általa. Már az 1998-as szegedi világbajnokságot is támogatta, de ki ne ismerné az évadnyitó Hídépítő kupát, amelyen rendre nagyszerű versenyeket látunk. Ő a névadó. Lehetne Apáthy-kupa is talán…

2005 óta tagja a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Elnökségének, tíz éve ő a fejlesztési alelnökünk. És mielőtt elfelejtenénk: fiatalon kajakozott. Ennek is köszönhető máig is tartó elkötelezettsége sportágunk mellett. És hogy hol? Hát persze, az Építőkben. Az épít szó jelentése: valamit „éppé”, jobbá tesz, tökéletesít! Pont, ahogy ő is.

És hogy kit is takar ez a méltatás?

-Gyerekkoromban a sokféle sport mellett a leghosszabb ideig kajakoztam, komolyabb eredmények nélkül. Sem olimpiai, sem világbajnok nem voltam, ami ebben a sportágban azt jelenti, hogy nem is voltam – foglalja össze sportolói karrierjét sajátos humorral Apáthy Endre, de hozzáteszi, hogy ilyen „nem jegyzett” versenyzőkre is szükség van, hiszen az élsportolóknak is kellenek társak, edzőpartnerek.

-Nyolc évet azért lehúztam a kajakban, ötöt az Elektromos színeiben, majd bevonultam katonának. Abban az időben az egyetem előtt egy évre elvitték a fiúkat katonának, engem is. Ez az egy év kiesett a sportolói pályafutásomból, aztán a leszerelés után még két és fél évet kajakoztam a Honvédban… Szerettem a vizet, jártam túrázni, versenyekre. Első edzőm a legendás ’54-es maconi világbajnokság aranyérmese, Kovács László volt, aki nem sokkal volt idősebb, mint mi. Az egyetem idején teljesen elszakadtam a sportágtól, mert a tanulásé lett a főszerep, és a kettő nem ment együtt” – mesél élete újabb időszakáról. A kajakozás után a tanulás, majd a munka töltötte ki a napjait, ám a sors újból egykori szeretett sportága felé terelte.

-A ’90-es években a szakmám révén kapcsolatba kerültem Baráth Etelével, aki rábeszélt, hogy szponzoráljam a kajak-kenut. Visszakerültem a vérkeringésbe, és beszippantott a közeg. Először az Építők margitszigeti diáksport egyesületén (ÉMDKC) keresztül támogattam a sportágat, és megalapítottam a Hídépítő Kupát. Aztán rábeszéltek, hogy vállaljak funkciókat is, bekerültem a szövetségbe, majd az elnökségbe, fokozatosan jött minden. Hosszú ideje, csaknem húsz éve vagyok elnökségi tag, tíz éve pedig alelnök. Az általam vezetett cég szponzorált csapatokat és egyéni versenyzőket is, most ily módon szolgálom a sportágat”.